Van, amiért még érdemes magyar vonatkozású sporteseményre kapcsolni. Tegnap este Barcelonában pólósaink ismét csodát tettek, és nem hiszem, hogy nagyot tévedek, mikor azt mondom: sok magyar szívét meghatották a játékukkal.

Ilyenkor (még) jó magyarnak lenni! Elgondolkodtató azonban, hogy miért a foci még mindig a különös kegyben részesített sportág Magyarországon? Félreértés ne essék, nagyon szeretem a focit, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni!

Értem én, hogy hatalmas pénzek vannak benne, így aztán gátlástalanul lehet tisztára mosni vele az összerabolt milliárdokat, de fel kéne végre ébredni! Azok a fiúk ott, tegnap este már sokadszor loptak örömöt a honi sportkedvelők szívébe, olyat, amilyet agyonfizetett "nemzeti tizenegyünk" soha nem fog elérni! Őket kell ösztönözni, beléjük kell időt, pénzt, energiát áldozni, mert ők sokszorosan meghálálják a bizalmat, focizni pedig, lássuk be, nem tudunk!

A mai nap azonban legyen az örömé! Ünnepeljük az igazi magyar sportembereket, az igazi sikereket! Csak így tovább, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok, nagyon fényes érmet hoztok nekünk, Magatoknak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.